Maruzsi László személyében a hazai autósport veteránja indult a ralikrossz-ob utolsó futamain: a sokat látott versenyző jelen volt a 80-as években a szakág indulásánál. De többről van szó egy egykori pilótánál, igazi polihisztorról beszélünk, aki kaszkadőrként, futballbíróként és feltalálóként is ismert. Érdemes volt újra versenyautóba ülnie, hiszen dobogós helyig jutott el a Swift Hybrid RX Cup kategóriában.
Maruzsi László pályafutását jellemzi, hogy 1991-ben őt választották az év autóversenyzőjének – ralikrosszos eredményei miatt. Maruzsi ekkor évek óta versenyzett a szakágban, melynek alapítói között szerepelt 1984-ben, amikor először rendeztek bemutatóversenyeket idehaza. Hosszú-hosszú szünet után 2020-ban, Kakucson és Máriapócson újra autóba ült: már ennek miértje is kalandosnak nevezhető.
„Becsapott a barátom. Az a helyzet, hogy Nyíri Sanyi barátom lecsalt ide a versenypálya közelébe, beleültem és beleragadtam szó szerint. A Kakucsring után Máriapócson is mehettem, mivel Held Zolinak köszönhetően megkaptam ezt az autót. Azért 20 év után visszarázódni nem egy egyszerű eset, de minden perce kihívás. A hibrid autó egy fantasztikus fejlesztés, de meg kell tanulni, hogyan lehet vezetni” – beszélt a visszatérés körülményeiről Maruzsi, aki a mezőny korelnökeként stílusosan a legmodernebb kategóriában, a Swift Hybrid RX Cupban indult.
Ennyi év kihagyás természetesen nem múlik el nyomtalanul, ő is megérezte a szünetet: „Mondhatjuk, hogy rozsdásodnak a reflexek, de én azt gondolom, hogy az autósportban nagyon sokáig ki lehet tartani. Persze egy maximalista vagyok, akinek nagyon sok az, hogy kap két másodpercet a kategória elejétől, de ha azt vesszük alapul, hogy valóban össze kell rázódjak a kocsival, magammal, akkor talán nincs nagy baj. Mondom, minden perce élvezet annak, hogy én itt ebben a csapatban szerepelhetek” – mondta.
Az autóversenyző-üzletember-feltaláló – olyan találmányokkal, mint a hornyolt tégla, a játékvezetőket segítő rendszer és az intelligens sárga lap – az évek alatt figyelemmel követte a ralikrossz fejlődését és gyarapodását. Lenyűgözi, hol tart a szakág ahhoz képest, amikor társaival együtt elindították.
„Őszinte leszek, irigykedve, fájó szívvel néztem az időszak alatt, amíg én nem tudtam versenyezni, mert azt éreztem, hogy jó lenne menni a többiekkel együtt. De valahol az egész életem arról szól, hogy egy kihívás. Azért dolgoztam, hogy egyszer még beülhessek egy versenyautóba, ha még most nem is az elejébe.”
„Hihetetlen a fejlődés. Amikor visszakerültem, mindenekelőtt gratuláltam azoknak, akik benne vannak, a pályák tulajdonosainak és azoknak a versenyzőknek, akik az élmezőnyt alkotják, és beleölnek annyi pénzt, hogy a ralikrossz működjön. Mindig arról álmodtunk, hogy egyszer ennyi autóval lehessen versenyezni, hogy ennyi kategória legyen” – folytatta a veterán pilóta.
Természetesen a nagy kérdés sem maradhatott el: láthatjuk a jövőben még versenyautóban? „Ígérni nem merem, mert a családomnak azt mondtam, hogy csak egyszer megyek tönkre az autósportban, és az már megtörtént. De nagyon készülök, van két olyan találmányom, ami predesztinál arra, hogy esetleg sikerüljön újra az elejébe visszajönnöm” – mondta sejtelmesen.