Időutazás: Kotán Péter emlékezetes kakucsi vasárnapja

Egy Ford Escort és az örökös magyar bajnok a SuperCar-mezony élén: a 90-es évek megszokott felállása megismétlődött 2020-ban. Kotán Péter 34. ralikrosszos szezonjának fénypontja volt a döntő Kakucson, melyet öt körön keresztül vezetett modernebb és gyorsabb autók előtt.

Nincsen ralikrosszos szezon Magyarországon Kotán Péter nélkül 1987 óta: az alapigazság idén is érvényes volt, ráadásul az előző évad néhány indulásával ellentétben a nyolcszoros bajnok a rövidített versenynaptár mind az öt állomásán részt vett. A szezon eredményesség terén két részre bontható, az első fele küzdelmesen alakult turbóproblémák miatt, a második kakucsi és máriapócsi hétvégére viszont sikerült kiküszöbölni a gondokat, a Ford pedig újra régi önmagát idézte. Három évtizedes modellként persze így sem lehetett várni tőle, hogy az Eb-szintű technikákkal tartósan felvegye a versenyt, arra azonban alkalmas volt, hogy mikor összeálltak a csillagok, Kotán Péter megvillanjon vele, emlékeztetve a nagy sikerek idejére. Éppen ez történt a Kakucsringen, a szép számú néző örömére. Az örökös bajnok nem fogja mostanában elfelejteni azt a szeptemberi vasárnapot:

„Kakucs volt az év fénypontja, sőt az elmúlt idők legemlékezetesebb versenye. Furcsa, nosztalgikus versenyre sikeredett, szinte időutazás volt. Azon a hétvégén sok régi versenytárs megjelent, akik évek óta nem voltak ott, mintha visszamentünk volna az időben. Az autó teljesen kifogástalanul működött, és az eredmény is jött. Az elődöntő közben örültem már annak is, hogy a harmadik helyen vagyunk, megvan a döntő, de az utolsó körben még Mózer Attilát is sikerült megelőzni. A döntő második sorába kerültünk, a negyedik rajthelyre, ami kedvező pozíciónak számít Kakucson. Nagyon örültem én is, és a csapat is, hogy bent vagyunk a döntőben, ezzel szégyenben már nem maradhatunk” – idézte fel a veterán versenyző.

A start utáni másodpercek azonban felülmúltak minden bizakodást. „Egy jó rajttal eljöttem harmadiknak, aztán mikor az első kör felénél, a jokernél láttam, hogy összeakad Mózer Márk és Csucsu, azt mondtam, itt a lehetőség, ezt nem szabad kihagyni. Onnantól kezdve egy hibátlan versenyzéssel öt és fél kört vezettem végig. Miután az utolsó körben kijöttem jokerre, végül is a negyedik lettem. Ha lenne spotterem, aki segített volna a taktikában, akkor talán egy harmadik hely elérhető lett volna, de így úgy voltam vele, inkább az első helyen autózzunk egy jót. És sikerült is tartanom a vezető helyet, ha pedig nincs joker, akkor tízkörös is lehetett volna a döntő, a végéig elöl tudtam volna maradni. Nagyon meglepett, hogy a mai technikák ellen így fel tudtuk venni a versenyt. Az igazi pluszt pedig az adta a verseny után, hogy napokon keresztül azt mondták az emberek, hidegrázósan álltak a lelátón, hogy ilyen nincsen, ott mentünk elöl, mint a régi időkben, fantasztikus volt. Nekem és a csapatomnak tényleg nagyon nagy élmény volt, egy újabb lökést adott, hogy még itt a helyünk, gyerünk, csináljuk tovább!” – beszélt az év, sőt az elmúlt évek legnagyobb versenyéről.

A ralikrosszos depóban jól ismert Kotán Péter hitvallása: nemcsak azért van köztük ennyi szezon után is, hogy versenyezzen a versenyzés öröméért, hanem azért is, hogy a hatalmas tapasztalatot és a sport iránti alázatot átadja a fiatalabb generációnak. Most a Super1600 harmadik helyezettje, Laczkó Lehel pályafutását kezdte egyengetni, mivel a fiatalt jó kezű, tehetséges pilótának tartja, akiben megvan a megfelelő alázat, lelkesedés és kitartás is: ha arról van szó, hogy éjszaka kell motort cserélni az autóban, o is ott van az utolsó pillanatig. Nem csupán o segíti Lehelt, hanem a két csapat is szorosan együttműködik a versenyeken, megosztva a szakértelmet és dolgos kezeket.

„Természetesen a sikerhez kell egy remek csapat, ami nálunk egy kicsi családi baráti társaság, de talán ebben rejlik az évek óta tartó sikereink kulcsa. Párom, Betty biztosítja az ellátást a versenyeken, hiszen a katonák sem tudnak éhesen jól teljesíteni a csatákban. A két fiam, Krisztián és Kristóf is a csapat oszlopos tagjai, Tóth Krisztiánnal és ifj. Katona Jánossal együtt a teljesség igénye nélkül” – mutatta be az örökös bajnok azokat, akik nélkül sosem indul el versenyezni.

Ilyen roppant pályafutásra visszatekintve adja magát a kérdés: mit hoz a jövő, meddig látjuk még Kotán Pétert a magyar ralikrosszpályákon? Úgy tűnik, egyelőre még nem kell aggódni: „Ha a nézők nem mondják azt, hogy maradjunk otthon, akkor persze, megyek!

Én élvezem és úgy gondolom, a közönség is élvezi, hogy ott vagyunk, tetszik nekik, amit csinálunk. Szerintem ezzel a gyengébb technikával is bőségesen van helyünk a mezőnyben, és remélem, jövőre azért még tudunk fejleszteni. Továbbra is álmom, hogy előbb-utóbb, talán jövőre gokartból versenyautóba üljön a két ikerfiam, és együtt indulhassunk el ralikrosszversenyen. Már gyerekkoruk óta ott vannak a versenyeken, és látom, hogy élvezik, büszkén állnak a nézőtéren, de persze ok is szívesen megméretnék magukat. És nem titok az sem, hogy a 49 magyar bajnoki futamon szerzett hivatalos győzelem mellé még mindig jó lenne az 50.-et behúzni, hogy kerek legyen! A mezőny persze egyre erősebb, ha az ember reálisan nézi, egyre kisebb az esélye, hogy ilyen ellenfelek ellen futamot nyerjek, de hát Kakucson sem sokon múlt. Én azt vallom, soha ne mondd, hogy soha!”

A cikk eredetileg az Autósport évkönyv 2020-ban jelent meg.

Related posts

Leave a Comment